2.fejezet

Zörgésre ébredtem fel. A tegnap este még mellettem fekvő Eriket kezdtem keresni szememmel. Lerántottam a takarót magamról, majd felvettem a közelben lévő köntöst és kisétáltam a konyhába. Erik éppen egy pohár vizet itt meg. Mikor meglátott köszönt, majd ruhája felkeresésre indult. Mielőtt közölhette volna azt a hosszú monológot, amit minden srác megcsinál, bele beszéltem szavába.

- Tudom, mit szeretnél mondani, és igen nekem is csak egy éjszaka volt, semmi több.

- Rendben akkor ömm..Szia -, majd kisétált a lakásból. Lábaim egyből az ágyat célozták,  mivel ma a koncert miatt elmarad a próbánk.

****

Dörmögve kikeltem az ágyból, majd a telefonomat levettem az éjjeli szekrényemről. Az óra, fél hatot mutatott. Ki keltem a meleg ágyból, majd a kávéfőző felé vettem az irányt. Lefőztem a kávémat és leültem a kopott kanapéra. Lassan kiürítettem a bögrémet. Bele raktam a mosogatóba végül a fürdő felé vettem az irányt. Hajamat megfésültem majd raktam magamra egy kis alapozót és a szemeimet kihúztam. Hasam korogni kezdett így a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem az előző napi főztömet amit lassan megettem. Felvettem egy tiszta fehérneműt, és a ruháimat.

Táskámba bele tettem a telefonom majd rohantam ki a lakásból. Mire leértem már megérkezett a fuvarom. Beszálltam a sötétített ablakos ajtón majd köszöntem a bent lévő embereknek. Két puszit nyomtam a barátnőm arcára, mivel már nagyban ment a beszélgetés jobbnak láttam, ha kimaradok belőle. 30 perc alatt oda értünk az arénába ahol már mindenki a koncerttel volt elfoglalva. Vikivel besétáltunk a nekünk szánt öltözőbe majd a kikészített ruhákat felvettük. Megakartam nézni, hogy halad Miley meg egy kicsit jobb kedvre derülni. Elsétáltam az öltözőjéig majd kopogás nélkül beléptem rajta.

- Miley!!! - ordítottam, mint egy kisgyerek, aki pont most kapott csokit.

- Vivien!! Drágám!! - Miley szintén felvette azt a gyerekes ordibálást, amit én.

- Hogy vagy??

- Jaj, semmi sincs. Úgy hiányoztál..

- Nekem is  drága, legközelebb elmegyünk valahova.. 

- Jól van, édes, most megyek, mert most próbálnánk csak ellógtam..

- Rendben puszillak a színpadon talizunk.

Majd kinyitottam a hatalmas ajtót és a színpadra vettem az irányt. Benyomták a szokásos számot, amibe én is becsatlakoztam majd mivel mindenkinek olyan jó kedve volt énekeltünk is.  Mivel nem volt időnk az összes számra eltáncolni a koreográfiát ezért vissza kellet mennünk az öltözőbe és magunkban átvenni. Rohadtul nem volt kedvem még egyszer átvenni, ezért újra Miley felé vettem az irányt. Ráugrottam a nyakára és velem rohangált minden hova. Mikor végre lettet csináltunk egy pár képet, amit kiposztolt instagramra. 

Hirtelen kiabálás vette át az egész folyosót miszerint kezdődik a koncert. Megfogtuk egymás kezét és a színpad felé kezdtünk rohanni. Én a már a színpadra rohantam, míg ő kint maradt a színfalak mögötti részben. Felcsendült a zene. Majd elkezdődött a koncert.

*****

Az utolsó számra táncolunk. Elcsendült az a bizonyos szó Mileyból hogy vége. Míg a lelkes fanok sírtak a szomorúságtól addig engem a megkönnyebbülés öntött el.  Lesétáltunk a színpadról és az öltözök felé vettük az irányt. Visszaöltöztem a ruháimba és az ajtó felé vettem az irányt. 

- Vivi! - kiabált utánam barátnőm, akin látszott, hogy nem érti, miért megyek el.

- Igen?

- Hova mész? - kedvem lett volna kiröhögni, hogy ilyen kérdést tesz fel, de tartoztattam magam.

- Hát haza.

- De interjúnk van Scooter Braunal - basszus tényleg.. A francba. Semmi kedvem nincs beszélgetni egy hapsival, akit még csak nem is ismerek.

- Jaa oké és hol van? - gyorsan végezni akartam és haza menni.

- 25 szoba.

- Köszi. Puszillak

Kisétáltam a folyosóról és a 25 szoba felé vettem az irányt. Hamar megtaláltam így kopogtam és beléptem rajta. Egy 30 éveiben járó férfi ült a széken és mellette egy 19 éves fiú. Köszöntem nekik majd leültem az előttük lévő székre. Mileynek adtam két puszit majd elkezdődött a kivégzésem. 

- Hogy hívnak?

- Vivien Remecz

- Itt élsz?

- Igen születésem óta

- Mióta táncolsz?

-  6 éve 

Sorba tette fel a kérdéseket az előttem ülő férfi, akit gondolom Scooternak hívnak. Nagyon untam ezt a sablonoságott így gondoltam kicsit beszólok neki.

- Áj, nagyfiú! - erre felnézett mind a két előttem lévő ember és szúrós tekintettek néztek rám.

- Ez olyan sablonos. Már most unom. Néz a szemembe és azt kérdezd, amit tudni szeretnél rólam és nem ilyen hülyeségeket.. - láttam, ahogy a srác, akinek nem tudtam a nevét elmosolyodott. Scooter is rám mosolygott majd letette a papírt és csak úgy spontán beszélgetni kezdett velem. Ez már jobban tetszett, így amikor elkezdtem hülyeségeket csinálni szintén becsatlakoztak. Miley hozta a szokásos formáját így szakadtunk a nevetéstől. Elköszöntem tőlük majd hazafelé vettem az utam.

"Justin szemszöge"

Scooterel besétáltunk a 25 szobába majd leültem egy székre és elővettem a telefonom.  Nem kellet sokat várni egy szőke hajú lány lépett be az ajtón. Scooter elkezdte felolvasni a papíron való kérdéseit mire a csaj megállította és elmondta a nem tetszését ez ellen. Az biztos, hogy van benne tűz. Na, mindegy. Scooter  ellazult és csak spontán kérdezett a csajtól. Nagyon elvoltunk vele. Mikor meghallottam hogyan nevet megdobbant a szívem. Miket beszélek. De hülye vagyok. Max csak egy körös csaj lesz, mint a többi. Mikor kiment újra telefonom nyomkodásába kezdtem. Bejött még egy pár táncos, de velük egyáltalán nem volt meg az a hangulat, mint vele. Mikor végeztünk Miley rábeszélt minket, hogy őt válaszuk mondjuk, nem kellet sok meggyőzés. Scooter felhívta a csajt és elmondta neki a nagy hírt. Mondjuk a hangjában az volt, hogy "hát oké" azt hittem őrjöngeni fog, de nem semmi. Tetszik, hogy nem olyan, mint a többi lány..